17.rész

Testét, toll fedte,szeme vörösen izzott.
Nem tudom,ki volt megijedve jobban,Amber vagy én,mivel,a szörny hangosan szuszogott,és csak engem nézett.A Boszorkány csettintett egyet és az őrei beléptek a szobába,majd felém vették az irányt.

Székestül kivittek a szobából ,és abba szobába vittek vissza,ahonnan Vince kitaszított.

Le sem vették rólam a kötelet,csak beraktak a mostmár vak sötét  szobába.Mozgolódtam,mivel valahogy ki  akartam csomózni,a kezem.Felnéztem a sötétbe,mivel már izzadtam a csomózás nehézségeitől.Magam előtt kb. 1 méterre tőlem,kettő smarag zöld szemet láttam.A szemekben keserűséget,komolyságot, és szomorú semmiséget láttam.Oda lépett,hozzám és a kezét az arcomon végig simította,pont ott....ahol Vince megkapott.Felszisszentem.Aztán, mintha,kicsit elmosolyodott volna...

Megkerült engem és elkezdte kicsomózni a kötéllel összecsomózott kezemet.
Óvatosan csinálta végig a műveletet,hogy ne fájjon.

Ekkor cipő kopogásokat hallottunk a folyosó felől,mire ő az egyik sarok felé futni kezdett,és megfogta a kezemet és maga után húzott.

Csak foszlányokra emlékszem... 

A szoba hosszú volt,így még azt
is hallottam,ahogy benyit az egyik őr és utánunk kiabál.
Egyszer csak zuhanok kézen fogva Antonióval és alattunk csak a semmi van.Aztán mintha valamire ráestünk volna,és az tovább száguldott volna velünk.Itt elvesztettem az eszméletem.

Egy mostmár ,nagy,tágas, fehér napsütötte teremben találtam magam ahol egy gyönyörűszép ágyon feküdtem.Egy ismerős fiú közeledett felém.Haja barna volt szeme fekete.

Ez a fiú,Armin volt.Leült mellém én meg feltápaszkodtam és átöleltem.Ő is átölelt ,de gyengéden,mintha egy porcelán baba lettem volna.

16.rész

Értetlenül néztük őket,de ők nem mozdultak.Aztán Vince elindult felém,de valamiben orra esett ami pedig nem más volt mint,Antonió lába.Direkt rakta ki elé ,hogy megalázza,és,hogy jót vigyorogjon rajta.Vince  mérgelődve felállt,leporolta magát,és felhúzott a földről és ki taszított az ajtón.Antonió pedig ott maradt a helyén,mintha Amberékkel szövetséges társak lettek volna.

Egy másik szobába mentünk át.A közepén volt egy szék amelett pedig egy lámpa.Vince, leültetett  a székre és magabiztosan állt előttem,Amber pedig hátra kötözte a kezem.Szemétség képpen jól meghúzta a kötelett,én pedig felnyögtem.
-Nos?-kérdezte Vince
-Miket mondott?-folytatta a kérdezősködést Amber,és mind a ketten leültek a velem szemben levő két székre.Én,csak meredtem rájuk,mintha nem magyarul beszélnének,hozzám.
Látszott rajtuk,hogy türelmetlenkednek,de a Boszorkány leintette őket ,hogy higgadjanak le,aztán vészjósló mosollyal hozzám fordult.
-Ezek az idióták-mondta majd Amberékre nézett-azt kérdezik,hogy amikor a király lányaként nevelt,mondott valamit,a Goldensz Warszról??

Elgondolkodtam.Ezért hoztak ide,hogy ezt megkérdezzék??Csak  !1!kérdés miatt???
 De ez a név nem volt ismerős egy kicsit sem.Egyátalán mi ez a Goldensz Warsz?

Mivel nem feleltem a Boszorkány  kérdésére,csak a fejemet ráztam,hogy:nem, Vince felugrott és üvöltözni kezdett:
-Hazudsz!!!-üvöltötte,  majd ,arcon csapott.
Éreztem,hogy valami végig folyik a szám mellett,miközben valami nagyon csíp az arcom másik oldalán.Ijedtemben a szemem becsuktam,amikor Vince felugrott.
Lassan kinyitottam.Vince helyett egy  ideges nagy szörnyet láttam,magam előtt.

                         Hamarosan folytatódik...

15.rész

Arra ébredtem,hogy a beszűrödő napfény épp a szemre világít,így nagy nehezen félig csukott szemmel felültem.Kicsit megijedtem,hogy ül mellettem valaki,de mikor megbizonyosodtam róla,hogy Antonió megnyugodtam.
-szia-mondta Antonió,nézve a szemközti falat -téged mióta tartanak fogságban?
-igazából,nem tudom,folyamatosan minden helyszínen elájultam,és más-más helyszíneken ébredtem.-mondtam majd sóhajtottam eggyet.
-Miért fogtak el?-kérdezte Antonió
-sajnálatos módon azt sem tudom,az életem nagyon furán alakult.
-hogy érted ez?
És akkor elmondtam neki,hogy mi történt velem ezidáig.Meséltem Gelfredről,a hadverérről,a Démonról,Vincéről és Arminról is.
Ja meg Charlotte-ot is megemlítettem,ahogy ,,megnyomta az  ,,az"szócskát.
-Fura-szólalt meg ismét-pedig semmi fontos ismerősöd,vagy családi háttered van,de mégis valamiért fontos vagy.
Én csak bólogattam.Ekkor, azonban berontott a szobába a Boszorkány,Amber,és .......Vince.

Nem értettem őket,nem voltak megbilincselve és széles gúnyos vigyor volt az arcukon.Csak a Boszorkány volt komoly.Néztük őket Antonióval,de csak bevonultak a szobába és a szemközti falnak neki,támaszkodtak.

                 

14.rész

                                 #Viola nézete 3#

A Boszorkány ott maradt a szobában velem együtt miutan a fiút kivétték.Egy percnyi csönd  után megtörte a kínos csendet.
-Na milyen?-kérdezte majd selytelmes mosoly jelent meg az arcán.Gondolkoztam,hogy vajon mire gondolt,de nem jutottam következtetésre,így hát kénytelen voltam megkérdezni:
-M-micsoda?
A Boszorkány olyan fejet vágott mintha valami dög unalmas filmet nézett volna meg.Aztán mézes- mázos hangon megszólalt:
-Gyermekem,hát Antonió
-Az meg ki?-kérdeztem,mint egy átlagos kamasz.
-Antonió,az aki most volt veled egy szobában,Antonió az akit most kivittek az embereim.-mondta majd kiment a szobából.Én csak ott ültem,a szokásos szürke fényben,majd kinyílt az ajtó és egy fiú beesett rajta.
-Antonió!-kiáltottam

A fiú felállt majd rám nézett,nem szólt semmit.
A tekintete fagyos volt.Én abban a sarokban ültem ahol megtaláltam,ő a velem szemben levő sarokba telepedett le,ahol csak sötétség volt.A sötétben két smaragd zöld szem világított és egyenesen engem nézett.Túlságosan fáradt voltam,ahoz,hogy tudjam még nézni őt.A ,,csatát"ő nyerte,mivel én elaludtam.Álmomban kérdések jelentek meg amiket még  nem tettem fel a Boszorkánynak:
HOL VAGYOK??
MIÉRT HOZTAK IDE??
EGYÁTALÁN MI TÖRTÉNIK ITT!?

13.rész

                     #Viola nézete 2#

Ugyan azon a helyen voltam ahol elájultam.Sehol senki ,de minden maradt a helyén ,minden hol,s a láncok ismét levoltak véve rólam.Nem mondhattam sötétnek azt a helyet ahol voltam,inkább,mintha...szürkület lenne...a levegő száraz és hideg volt,vacogtam,ahogy a fogaim is.Egy kicsit abba hagytam a fogvacogtatást,mikor arra lettem figyelmes,hogy valaki vagy valami ugyan az a hangot adja ki ,mint én vagyis az a bizonyos ,valami épp úgy fázik mint ....én.              

Elkezdtem mászni négykézláb a hang irányába,és abban a szürke fényben egy összehúzódott testet láttam.Egy fiú volt.Arca a fal felé volt fordítva.Nem Armin,és nem Vince volt az biztos.Ruhája, poros volt minden hol.
Épp a kezem nyújtottam mikor a fiú megfogta a karom és a falhoz csapott,majd be fogta a szám,mivel elkezdtem sikítozni.
-Csönd legyen már!!Fogd be!!-mondta ,miközben a kezét a számra tapaszotta.
Elhallgattam.
Csak néztük egymást a szürke fényben.Szeme smaragd zölden világított.Szépen lassan elengedett,és felsegített a földről.Csak néztük egymást,senki nem szólt semmit.

Még néztük volna egymást sokáig,ha a Boszorkány és őrei nem rontanak be és nem viszik el a a fiút.
                   
                    Hamarosan
                     folytatódik
                          ....

                       

12.rész

                #Viola nézete#

Miután kisírtam magam Armin ölében,felébredtem,és ismét máshol találtam magam.Egy fényes szobában találtam magam,egyedül.A láncok ismét a kezemen és a lábaimon voltak.Nagyon fáradt voltam,és csak feküdtem,feküdtem.Elaludtam.
Mikor felébredtem ,megint egy szobában találtam magam egy egészen kicsi szobában,és sötét volt,vak sötét.Hírtelen mintha valaki elsuhant volna mögöttem,és a kezét a nyakamhoz simította volna.
Az az egy ablak ami aligha volt nyitva becsapódott.Összerezzentem.
-Violaa...-suttogta egy hang
-K-Kiaz?-kérdeztem félve.
-A Boszorkááány...
Körbe-körbe néztem,de senkit nem láttam.Ismét éreztem,hogy az a bizonyos Boszorkány a nyakamon végigsimítja hosszú vékony ujjait.Hírtelen megláttam az alakját.Miss Guffy állt előttem egy éles tőrrel a kezében.Sikítani akartam,mert nagyon félelmetesen nézett ki,de egy hang sem jött ki a torkomon .Az arca ugyan olyan volt,de bőre hófehér,és ahogy egy kis fénysugárba ért,bőre csillogni kezdett.Szája ugyan olyan vérpiros volt ,de fogai fehérek,és szemfogai hosszabbak voltak mint a többi.És ekkor rájöttem,hogy Miss Guffy egy:
-vámpír...-mondtam,de kár volt ,mert egy gúnyos mosollyal,elkezdett futni felém.Én nem tudtam mit csináni,mert le voltam láncolva,és inkább össze húztam magam.Ekkor a nyakamba óriási fájdalmat éreztem,és ismét elájultam.De még mielőtt minden elsötétült volna ,láttam,hogy Armin beront a szobába és felém rohan...

11.rész

Viola éles fejfájással ébredt. Mikor körül nézett,azonnal feltűnt neki, hogy egy másik helységben van.
A lába és a keze ugyan úgy le voltak kötve,mint amikor a másik teremben volt.
-Felébredtél?-kérdezte ,egy ismerős hang a füle mögül.Miss Guffy állt mögötte.Viola lassan megfordult,hogy jobban szemügyre vegye.Kicsi fekete szemei voltak,tele keserűséggel,bőre napbarnítottan csillogott, mint,ahogy vérpiros szája is.
-Boszorkány-csúszott ki Viola száján,de már késő volt vissza szívni.A legrosszabbra is felkészült,de mégsem az történt vele.Épp ellenkezőleg.Miss Guffy felemelte kezét,ami egy jelnek számított.Két fura ember figura felállította Violát,és levették róla a láncot.A lány rémülten nézett maga elé,nem merte felemelni tekintetét.
Valószínűleg a nő személy egy újabb, jelzést mutatott őreinek,mert azok megfordultak és elmentek.
-Most magatokra hagylak...-mondta mosolyogva a Boszorkány,és elindult abba az irányba amerre az őrei is elmentek.Az ajtó becsapódott mögötte.Viola szemei megteltek könnyekkel,és fejét a térdére tette.Hírtelen egy kéz megérintette a vállát.A lány a rémülettől össze rezzent,azt hitte a Boszorkány az ,de helyette egy magas mosolygós,de azért komoly arcú fiú áll mögötte.
-Szia!Armin vagyok.-üdvözölte a fiú.
Viola csak nézett rá,megszólalni nem tudott,és ismét lehajtotta fejét és újra sírni kezdtett.Armin le térdelt mellé és miközben átkarolta,ezt suttogta neki:
-Ne aggódj,ki jutunk innen!

10.rész

Mikor megértette mit mondott,azonnal összehúzta magát,de túl későn.Beverte a fejét a levegőben egy ház sarkában,és elájult.Mikor kinyitotta a szemét, és körbe nézett,nagy feketeséget látott maga körül.A szeme kezdte megszokni a sötétséget,és így ki tudta venni a tárgyak formájából,hogy körübelül hol lehet.Egy nagy teremben volt,ahol össze-vissza székek és asztalok hevertek.Egy kis fény a résnyi ablakon beszűrődött és megvilágított,egy farönkhöz kötözött ájult, emberi alakot.
-Vince!!-kiáltotta,oda akart rohanni hozzá,de ahogy felállt,láncok húzták vissza a földre.Ekkor egy félelmetes nevetés és egy  cipő kopogása hallatszott.
-Nocsak,nocsak,ki van itt!-mondta a hang,és Violához sétált.Egy magas,kicsit kövér nő állt előtte.Szája vérpirosan csillogott,az arra vetődő fényben.
-Miss Guffy vagyok!-üdvözölte
-Boszorkány..-mondta elcsukló hangon a fiú.
-mit mondál?Boszorkány?Hahaha!!-nevetett fel keserűen Miss Guffy,miközben oda sétált Vincéhez,és egy tőrt simított a nyakához.
-igen,igen...az emberek,angyalok,(ekkor Vincére nézett)úgy szoktak emlegetni,hogy a Boszorkány,Vérfagyasztó Boszorkány...és néha...A Démonok Királynőjének is emlegetnek.
Viola megmozdult.Rosszul tette,mert a Boszorkány hirtelen ott termett mellette,oda hajolt,és fogait belemeresztette a lány nyakába,és Viola, elájult.