A Boszorkány ott maradt a szobában velem együtt miutan a fiút kivétték.Egy percnyi csönd után megtörte a kínos csendet.
-Na milyen?-kérdezte majd selytelmes mosoly jelent meg az arcán.Gondolkoztam,hogy vajon mire gondolt,de nem jutottam következtetésre,így hát kénytelen voltam megkérdezni:
-M-micsoda?
A Boszorkány olyan fejet vágott mintha valami dög unalmas filmet nézett volna meg.Aztán mézes- mázos hangon megszólalt:
-Gyermekem,hát Antonió
-Az meg ki?-kérdeztem,mint egy átlagos kamasz.
-Antonió,az aki most volt veled egy szobában,Antonió az akit most kivittek az embereim.-mondta majd kiment a szobából.Én csak ott ültem,a szokásos szürke fényben,majd kinyílt az ajtó és egy fiú beesett rajta.
-Antonió!-kiáltottam
A fiú felállt majd rám nézett,nem szólt semmit.
A tekintete fagyos volt.Én abban a sarokban ültem ahol megtaláltam,ő a velem szemben levő sarokba telepedett le,ahol csak sötétség volt.A sötétben két smaragd zöld szem világított és egyenesen engem nézett.Túlságosan fáradt voltam,ahoz,hogy tudjam még nézni őt.A ,,csatát"ő nyerte,mivel én elaludtam.Álmomban kérdések jelentek meg amiket még nem tettem fel a Boszorkánynak:
HOL VAGYOK??
MIÉRT HOZTAK IDE??
EGYÁTALÁN MI TÖRTÉNIK ITT!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése