A lába és a keze ugyan úgy le voltak kötve,mint amikor a másik teremben volt.
-Felébredtél?-kérdezte ,egy ismerős hang a füle mögül.Miss Guffy állt mögötte.Viola lassan megfordult,hogy jobban szemügyre vegye.Kicsi fekete szemei voltak,tele keserűséggel,bőre napbarnítottan csillogott, mint,ahogy vérpiros szája is.
-Boszorkány-csúszott ki Viola száján,de már késő volt vissza szívni.A legrosszabbra is felkészült,de mégsem az történt vele.Épp ellenkezőleg.Miss Guffy felemelte kezét,ami egy jelnek számított.Két fura ember figura felállította Violát,és levették róla a láncot.A lány rémülten nézett maga elé,nem merte felemelni tekintetét.
Valószínűleg a nő személy egy újabb, jelzést mutatott őreinek,mert azok megfordultak és elmentek.
-Most magatokra hagylak...-mondta mosolyogva a Boszorkány,és elindult abba az irányba amerre az őrei is elmentek.Az ajtó becsapódott mögötte.Viola szemei megteltek könnyekkel,és fejét a térdére tette.Hírtelen egy kéz megérintette a vállát.A lány a rémülettől össze rezzent,azt hitte a Boszorkány az ,de helyette egy magas mosolygós,de azért komoly arcú fiú áll mögötte.
-Szia!Armin vagyok.-üdvözölte a fiú.
Viola csak nézett rá,megszólalni nem tudott,és ismét lehajtotta fejét és újra sírni kezdtett.Armin le térdelt mellé és miközben átkarolta,ezt suttogta neki:
-Ne aggódj,ki jutunk innen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése