17.rész

Testét, toll fedte,szeme vörösen izzott.
Nem tudom,ki volt megijedve jobban,Amber vagy én,mivel,a szörny hangosan szuszogott,és csak engem nézett.A Boszorkány csettintett egyet és az őrei beléptek a szobába,majd felém vették az irányt.

Székestül kivittek a szobából ,és abba szobába vittek vissza,ahonnan Vince kitaszított.

Le sem vették rólam a kötelet,csak beraktak a mostmár vak sötét  szobába.Mozgolódtam,mivel valahogy ki  akartam csomózni,a kezem.Felnéztem a sötétbe,mivel már izzadtam a csomózás nehézségeitől.Magam előtt kb. 1 méterre tőlem,kettő smarag zöld szemet láttam.A szemekben keserűséget,komolyságot, és szomorú semmiséget láttam.Oda lépett,hozzám és a kezét az arcomon végig simította,pont ott....ahol Vince megkapott.Felszisszentem.Aztán, mintha,kicsit elmosolyodott volna...

Megkerült engem és elkezdte kicsomózni a kötéllel összecsomózott kezemet.
Óvatosan csinálta végig a műveletet,hogy ne fájjon.

Ekkor cipő kopogásokat hallottunk a folyosó felől,mire ő az egyik sarok felé futni kezdett,és megfogta a kezemet és maga után húzott.

Csak foszlányokra emlékszem... 

A szoba hosszú volt,így még azt
is hallottam,ahogy benyit az egyik őr és utánunk kiabál.
Egyszer csak zuhanok kézen fogva Antonióval és alattunk csak a semmi van.Aztán mintha valamire ráestünk volna,és az tovább száguldott volna velünk.Itt elvesztettem az eszméletem.

Egy mostmár ,nagy,tágas, fehér napsütötte teremben találtam magam ahol egy gyönyörűszép ágyon feküdtem.Egy ismerős fiú közeledett felém.Haja barna volt szeme fekete.

Ez a fiú,Armin volt.Leült mellém én meg feltápaszkodtam és átöleltem.Ő is átölelt ,de gyengéden,mintha egy porcelán baba lettem volna.

16.rész

Értetlenül néztük őket,de ők nem mozdultak.Aztán Vince elindult felém,de valamiben orra esett ami pedig nem más volt mint,Antonió lába.Direkt rakta ki elé ,hogy megalázza,és,hogy jót vigyorogjon rajta.Vince  mérgelődve felállt,leporolta magát,és felhúzott a földről és ki taszított az ajtón.Antonió pedig ott maradt a helyén,mintha Amberékkel szövetséges társak lettek volna.

Egy másik szobába mentünk át.A közepén volt egy szék amelett pedig egy lámpa.Vince, leültetett  a székre és magabiztosan állt előttem,Amber pedig hátra kötözte a kezem.Szemétség képpen jól meghúzta a kötelett,én pedig felnyögtem.
-Nos?-kérdezte Vince
-Miket mondott?-folytatta a kérdezősködést Amber,és mind a ketten leültek a velem szemben levő két székre.Én,csak meredtem rájuk,mintha nem magyarul beszélnének,hozzám.
Látszott rajtuk,hogy türelmetlenkednek,de a Boszorkány leintette őket ,hogy higgadjanak le,aztán vészjósló mosollyal hozzám fordult.
-Ezek az idióták-mondta majd Amberékre nézett-azt kérdezik,hogy amikor a király lányaként nevelt,mondott valamit,a Goldensz Warszról??

Elgondolkodtam.Ezért hoztak ide,hogy ezt megkérdezzék??Csak  !1!kérdés miatt???
 De ez a név nem volt ismerős egy kicsit sem.Egyátalán mi ez a Goldensz Warsz?

Mivel nem feleltem a Boszorkány  kérdésére,csak a fejemet ráztam,hogy:nem, Vince felugrott és üvöltözni kezdett:
-Hazudsz!!!-üvöltötte,  majd ,arcon csapott.
Éreztem,hogy valami végig folyik a szám mellett,miközben valami nagyon csíp az arcom másik oldalán.Ijedtemben a szemem becsuktam,amikor Vince felugrott.
Lassan kinyitottam.Vince helyett egy  ideges nagy szörnyet láttam,magam előtt.

                         Hamarosan folytatódik...

15.rész

Arra ébredtem,hogy a beszűrödő napfény épp a szemre világít,így nagy nehezen félig csukott szemmel felültem.Kicsit megijedtem,hogy ül mellettem valaki,de mikor megbizonyosodtam róla,hogy Antonió megnyugodtam.
-szia-mondta Antonió,nézve a szemközti falat -téged mióta tartanak fogságban?
-igazából,nem tudom,folyamatosan minden helyszínen elájultam,és más-más helyszíneken ébredtem.-mondtam majd sóhajtottam eggyet.
-Miért fogtak el?-kérdezte Antonió
-sajnálatos módon azt sem tudom,az életem nagyon furán alakult.
-hogy érted ez?
És akkor elmondtam neki,hogy mi történt velem ezidáig.Meséltem Gelfredről,a hadverérről,a Démonról,Vincéről és Arminról is.
Ja meg Charlotte-ot is megemlítettem,ahogy ,,megnyomta az  ,,az"szócskát.
-Fura-szólalt meg ismét-pedig semmi fontos ismerősöd,vagy családi háttered van,de mégis valamiért fontos vagy.
Én csak bólogattam.Ekkor, azonban berontott a szobába a Boszorkány,Amber,és .......Vince.

Nem értettem őket,nem voltak megbilincselve és széles gúnyos vigyor volt az arcukon.Csak a Boszorkány volt komoly.Néztük őket Antonióval,de csak bevonultak a szobába és a szemközti falnak neki,támaszkodtak.

                 

14.rész

                                 #Viola nézete 3#

A Boszorkány ott maradt a szobában velem együtt miutan a fiút kivétték.Egy percnyi csönd  után megtörte a kínos csendet.
-Na milyen?-kérdezte majd selytelmes mosoly jelent meg az arcán.Gondolkoztam,hogy vajon mire gondolt,de nem jutottam következtetésre,így hát kénytelen voltam megkérdezni:
-M-micsoda?
A Boszorkány olyan fejet vágott mintha valami dög unalmas filmet nézett volna meg.Aztán mézes- mázos hangon megszólalt:
-Gyermekem,hát Antonió
-Az meg ki?-kérdeztem,mint egy átlagos kamasz.
-Antonió,az aki most volt veled egy szobában,Antonió az akit most kivittek az embereim.-mondta majd kiment a szobából.Én csak ott ültem,a szokásos szürke fényben,majd kinyílt az ajtó és egy fiú beesett rajta.
-Antonió!-kiáltottam

A fiú felállt majd rám nézett,nem szólt semmit.
A tekintete fagyos volt.Én abban a sarokban ültem ahol megtaláltam,ő a velem szemben levő sarokba telepedett le,ahol csak sötétség volt.A sötétben két smaragd zöld szem világított és egyenesen engem nézett.Túlságosan fáradt voltam,ahoz,hogy tudjam még nézni őt.A ,,csatát"ő nyerte,mivel én elaludtam.Álmomban kérdések jelentek meg amiket még  nem tettem fel a Boszorkánynak:
HOL VAGYOK??
MIÉRT HOZTAK IDE??
EGYÁTALÁN MI TÖRTÉNIK ITT!?

13.rész

                     #Viola nézete 2#

Ugyan azon a helyen voltam ahol elájultam.Sehol senki ,de minden maradt a helyén ,minden hol,s a láncok ismét levoltak véve rólam.Nem mondhattam sötétnek azt a helyet ahol voltam,inkább,mintha...szürkület lenne...a levegő száraz és hideg volt,vacogtam,ahogy a fogaim is.Egy kicsit abba hagytam a fogvacogtatást,mikor arra lettem figyelmes,hogy valaki vagy valami ugyan az a hangot adja ki ,mint én vagyis az a bizonyos ,valami épp úgy fázik mint ....én.              

Elkezdtem mászni négykézláb a hang irányába,és abban a szürke fényben egy összehúzódott testet láttam.Egy fiú volt.Arca a fal felé volt fordítva.Nem Armin,és nem Vince volt az biztos.Ruhája, poros volt minden hol.
Épp a kezem nyújtottam mikor a fiú megfogta a karom és a falhoz csapott,majd be fogta a szám,mivel elkezdtem sikítozni.
-Csönd legyen már!!Fogd be!!-mondta ,miközben a kezét a számra tapaszotta.
Elhallgattam.
Csak néztük egymást a szürke fényben.Szeme smaragd zölden világított.Szépen lassan elengedett,és felsegített a földről.Csak néztük egymást,senki nem szólt semmit.

Még néztük volna egymást sokáig,ha a Boszorkány és őrei nem rontanak be és nem viszik el a a fiút.
                   
                    Hamarosan
                     folytatódik
                          ....

                       

12.rész

                #Viola nézete#

Miután kisírtam magam Armin ölében,felébredtem,és ismét máshol találtam magam.Egy fényes szobában találtam magam,egyedül.A láncok ismét a kezemen és a lábaimon voltak.Nagyon fáradt voltam,és csak feküdtem,feküdtem.Elaludtam.
Mikor felébredtem ,megint egy szobában találtam magam egy egészen kicsi szobában,és sötét volt,vak sötét.Hírtelen mintha valaki elsuhant volna mögöttem,és a kezét a nyakamhoz simította volna.
Az az egy ablak ami aligha volt nyitva becsapódott.Összerezzentem.
-Violaa...-suttogta egy hang
-K-Kiaz?-kérdeztem félve.
-A Boszorkááány...
Körbe-körbe néztem,de senkit nem láttam.Ismét éreztem,hogy az a bizonyos Boszorkány a nyakamon végigsimítja hosszú vékony ujjait.Hírtelen megláttam az alakját.Miss Guffy állt előttem egy éles tőrrel a kezében.Sikítani akartam,mert nagyon félelmetesen nézett ki,de egy hang sem jött ki a torkomon .Az arca ugyan olyan volt,de bőre hófehér,és ahogy egy kis fénysugárba ért,bőre csillogni kezdett.Szája ugyan olyan vérpiros volt ,de fogai fehérek,és szemfogai hosszabbak voltak mint a többi.És ekkor rájöttem,hogy Miss Guffy egy:
-vámpír...-mondtam,de kár volt ,mert egy gúnyos mosollyal,elkezdett futni felém.Én nem tudtam mit csináni,mert le voltam láncolva,és inkább össze húztam magam.Ekkor a nyakamba óriási fájdalmat éreztem,és ismét elájultam.De még mielőtt minden elsötétült volna ,láttam,hogy Armin beront a szobába és felém rohan...

11.rész

Viola éles fejfájással ébredt. Mikor körül nézett,azonnal feltűnt neki, hogy egy másik helységben van.
A lába és a keze ugyan úgy le voltak kötve,mint amikor a másik teremben volt.
-Felébredtél?-kérdezte ,egy ismerős hang a füle mögül.Miss Guffy állt mögötte.Viola lassan megfordult,hogy jobban szemügyre vegye.Kicsi fekete szemei voltak,tele keserűséggel,bőre napbarnítottan csillogott, mint,ahogy vérpiros szája is.
-Boszorkány-csúszott ki Viola száján,de már késő volt vissza szívni.A legrosszabbra is felkészült,de mégsem az történt vele.Épp ellenkezőleg.Miss Guffy felemelte kezét,ami egy jelnek számított.Két fura ember figura felállította Violát,és levették róla a láncot.A lány rémülten nézett maga elé,nem merte felemelni tekintetét.
Valószínűleg a nő személy egy újabb, jelzést mutatott őreinek,mert azok megfordultak és elmentek.
-Most magatokra hagylak...-mondta mosolyogva a Boszorkány,és elindult abba az irányba amerre az őrei is elmentek.Az ajtó becsapódott mögötte.Viola szemei megteltek könnyekkel,és fejét a térdére tette.Hírtelen egy kéz megérintette a vállát.A lány a rémülettől össze rezzent,azt hitte a Boszorkány az ,de helyette egy magas mosolygós,de azért komoly arcú fiú áll mögötte.
-Szia!Armin vagyok.-üdvözölte a fiú.
Viola csak nézett rá,megszólalni nem tudott,és ismét lehajtotta fejét és újra sírni kezdtett.Armin le térdelt mellé és miközben átkarolta,ezt suttogta neki:
-Ne aggódj,ki jutunk innen!

10.rész

Mikor megértette mit mondott,azonnal összehúzta magát,de túl későn.Beverte a fejét a levegőben egy ház sarkában,és elájult.Mikor kinyitotta a szemét, és körbe nézett,nagy feketeséget látott maga körül.A szeme kezdte megszokni a sötétséget,és így ki tudta venni a tárgyak formájából,hogy körübelül hol lehet.Egy nagy teremben volt,ahol össze-vissza székek és asztalok hevertek.Egy kis fény a résnyi ablakon beszűrődött és megvilágított,egy farönkhöz kötözött ájult, emberi alakot.
-Vince!!-kiáltotta,oda akart rohanni hozzá,de ahogy felállt,láncok húzták vissza a földre.Ekkor egy félelmetes nevetés és egy  cipő kopogása hallatszott.
-Nocsak,nocsak,ki van itt!-mondta a hang,és Violához sétált.Egy magas,kicsit kövér nő állt előtte.Szája vérpirosan csillogott,az arra vetődő fényben.
-Miss Guffy vagyok!-üdvözölte
-Boszorkány..-mondta elcsukló hangon a fiú.
-mit mondál?Boszorkány?Hahaha!!-nevetett fel keserűen Miss Guffy,miközben oda sétált Vincéhez,és egy tőrt simított a nyakához.
-igen,igen...az emberek,angyalok,(ekkor Vincére nézett)úgy szoktak emlegetni,hogy a Boszorkány,Vérfagyasztó Boszorkány...és néha...A Démonok Királynőjének is emlegetnek.
Viola megmozdult.Rosszul tette,mert a Boszorkány hirtelen ott termett mellette,oda hajolt,és fogait belemeresztette a lány nyakába,és Viola, elájult.

9.rész

Viola nem értette,miért kell neki futnia,de ebben a pillanatban nagy suhogás közepedte felkapta valami a földről és a magasba repítette.És ekkor meghallotta Vince hangját:
-Engedd el Rolex!
-és ha nem?A Démonok királya nem te vagy,nekem nem lehet csak úgy parancsolgatni!-válaszolta
És ekkor Violának leesett.
-Engem valahonnan látott Vince,hogy ott állok,és egy Démon közeledik felém.Tehát azért írta azt,hogy ,,FUSS!"!Hiszen...ő megakart menteni!!!-gondolta magában Viola,de ekkor fejét felemelte és a látvány eléggé meglepte.
Vince ott szállt előtte,és csak egy halvány szárny nőtt ki a hátából,amin kék körvonal látszott.Ruhája egy egészen világos szürke színben pompázott...
-azta,de jól áll neki a szürke.. 💜-ámuldozott Viola,miközben észre sem vette ,hogy a Démon ide oda lengeti,hogy kikerülje a felé szálló lándzsákat,meg azt sem vette észre,hogy Vince neki kiabál.Végül észre vette,hogy valamit mond:
HÚZD LE A FEJED!!!

8.rész

Végül is megbeszélték,hogy hol és mikor találkoznak,de azt is kitalálták,hogy akkor Vince vezesse körbe Violát.
Végre elérkezett a várva várt nap.
Viola magában ismételgette az a helyet ahol találkozik Vincével:
-Sárközi utca 45.,Sárközi utca 45.,-motyogta.
Mikor oda ért nem látott ott senkit.Gondolta biztos késik,így maradt a megbeszélt helyen...
Már vagy egy fél órája ott állt.Olykor-olykor rápillantott az órájára amit csak akkor vett észre hogy ott van,amikor elindult.Az égen szürke felhők gyülekeztek,és a szél is erősen fújni kezdett.
-Na jó én akkor haza megyek!-gondolta magában.
Elindult.Mikor megtette az első pár lépést egy kis papír cetli csapódott az arcához.
Neki volt címezve,és Vince írása volt rajta.
Óvatosan, széthajtotta a levelet, és csak egy szót látott benne, ami ez volt:
FUSS!!!

7.rész

-Amber!Jól vagy?
-jaj,Vince fáj mindenem!
-mi történt?
-Beszaladtam ide,és megbotlottam,és minden rám dőlt.
-És miért szaladtál?
-üldöztek
-kik?
-a Démonok
-te jó ég!!nem lett semmi bajod?
-köszönöm a kérdésed drá...khmm..Vince!
-Segítek felállni!
Azzal szépen együtt lasssan(de tényleg nagyon lasssan) felálltak(végre) és elkezdtek kibotorkálni a konyhából,de ekkor egy magas,mosolytalan és egy igen vékony nő álta el az útjukat.
-Amber!Mit csináltál már megint??-üvöltötte a nőszemély
-óh..én..én...én csak-nyökögte Amber.
-én csak,én csak!!Csak ezt tudod mondani!?-rivalt rá ismét.Ekkor eltört a mécses.Amber elsírta magát,a nő pedig elviharzott.
-Vinceee!!Miért nem vagy képes megvédeni Miss Hettitől??-kérdezte sírva Amber,és ezzel együtt ő is elviharzott.
-Sajnálom Viola,hogy ezt végig kellett nézned-mondta Vince miután vissza ballagott Violához.
-Jaj semmi baj..
-Vince!-kiáltotta egy kicsit ismerős hang.
-Urszula!Szia!-üvözölte a fiú.
-mi volt ez a kiabálás?
-hát...Miss Hetti leszidta Ambert.
-mármegint?most miért?
-Mert...,makogott..
-ja persze...
Azzal Urszula el is ment a maga dolgára.
-szóval...Viola...kérsz enni?
-igen,köszönöm!
Miközben ettek beszélgettek egymásról.Vincéről kiderült,hogy a szülei elváltak apukája miatt.
Az is kiderült,hogy van egy huga akivel együtt anyukájánál él.
Viola is sok mindent elmondott magáról.Gelfredet,az álmát,és mind ezt Vince figyelemmel kísérte.Végül együtt megállapították,hogy sok a közös bennük.
-És...te jártál már valakivel valamikor?-kérdezte Vince
-Nem,de szerintem illene már 16és fél évesen valakivel járnom .
Ezen mind a ketten nevettek.
-Ha nem baj,nekem most mennem kéne...-mondta Vince
-jó,jó persze!szia!-mondta Viola.
-Viola..ha gondolod....egyszer összefuthatnánk,valahol valamikor...-mondta Kalász Vince.
-Igen!!!!...Azaz...jó...-mondta Viola széles vigyorral az arcán.
-Akkor...szia!-mondta Vince,Viola pedig ott maradt a maga gondolataival.

-Te jó ég!!!Engem most randizni hívott egy írtó helyes srác??
Jaj nekem!Mit vegyek majd fel??
De...mikor fogunk találkozni??És egyátalán hol?Te jó ég,azt sem tudom hol vagyok!!!!

Hamarosan folytatódik...

6.rész (2.része)

.......
-jó kezekben?ezt meg,hogy érti?-gondolta Viola.
-Úgy értem,most már nem fog üldözni a hadvezér..-mondta szerény hangon Urszula.
-te jó ég!!!ez tudja mit gondolok?-gondolta ismét Viola.
-Gyere,itt van Vince,ő megmutatja a szobádat,és ad új ruhákat!-Ahogy ezt Urszula ki mondta, már el is tünt az ajtóban,de helyette egy fiú lépett be.
-Szia!Viola ugye?Én Kalász Vince vagyok!-üdvözölte a fiú.
Viola, csak nézte Vince csillogó zöld szemét..
Valószínűleg olyan sokáig nézhette,mert arra lett figyelmes,hogy a fiú integet előtte. 
-Viola...hahó..-mondta Vince
-Te-tessék?-kérdezte akadozva Viola.
-Rendben akkor jól vagy ezek szerint.. éhes vagy?-kérdezte Kalász 
Lassú bólintással jelezte,hogy igen,de még mindig nem vette le a szemét a csillogó zöld szempárról.
Ekkor egy éles visítást hallottak.
-Vinceeeee!!!-kiáltotta ugyan az a hang amely az előbb visított.
És ekkor Kalász Vince elrohant egyenesen a konyha felé.Viola pedig csak ült ott még mindig bambán,
mintha mi sem történt volna...

                  Hamarosan folytatódik...

6.rész (1része)

-Violaa...huhu
-wáááá!!!!!!!!!-sikított Viola
-hé,hé!Nyugi!! NYUGIII!!!Nem bántalak!
És ekkor Viola abba hagyta a sikítást.
-Charlotte vagyok!De nyugodtan szólíthatsz Charnak!-mondta széles mosollyal az arcán az ,aki rá ijesztett Violára.
-Charlotte!!!!Charlotte!!!!!-kiabálta egy iszonyatosan éles hang.
-Megyek mama,csak megnézdtem az új lányt!-mondta Charlotte.
-Ó hát itt van?
-Igen ő AZ.-mondta Char és jó erősen megnyomta az ,,az"szócskát.
-Szervusz kedveském!Viola ugye?én Magda vagyok Charlotte anyukája.-mondta szerény hangon Charlotte anyukája.
-Szia Magda, szia Charlotte!Hogy van a kis ájult?-mondta egy hang a hátuk mögött.
- Szia Urszula!Oh hát már teljesen jól igaz hogy még egy kicsit fehér.. de egyébként jól.
- Szia Urszula néni!-mondta Charlotte.
-Kérlek benneteket most hagyjátok egy kicsit..nézzétek milyen sápadt!-mondta Urszula.
Viola tényleg nagyon sápadt volt.Nem tudta,hol van,vagy legalább is mit csináljon.
-Üdvözöllek Viola!Nem kell aggónod jó kezekben vagy!-mondta mosolyogva Urszula.

Hamarosan következik a 2.része

5.rész Az Álom

-Viola!Viola!-kiabálta egy ismerős hang.
-A-anya?-kérdezte félálomban.
-Drága kincsem!Gyere ide!Gyere szépen!-mondta anya.
Ekkor Viola felkelt és elindult anya irányába.Végre kinyitotta a szemét,de a látvány eléggé meglepte.Édesanyja, fehér,földig érő ruhában állt előtte.Viola kicsit furcsálta,de nem nagyon érdekelte,mivel már anyja karjai közt találta magát.Hírtelen erős szorítást érzett.Megpróbálta eltolni magától az anyukáját,de az csak egyre erősebben és erősebben szorította.Már azt hitte,nem éli túl ezt az erős fájdalmat,de egyszer csak egy olyat érzett mintha valaki megcsípte vola,és felébredt.

4.rész Angyalok és Démonok

A kiválasztott havezér egyszerűen nem bírta csabdába csalni Violát,annyira makacs és ravasz volt.Egy ködös nyári reggeli napon a király meghalt.Minden kicsét ,vagyonát Violára hagyta mivel nem volt más akit annyira szeretett mint őt.A ország felháborodott,hogy egy kis szolga lányra hagyta minden vagyonát a király.A főurak,grófok össze fogtak a gonosz hadvezérrel,hogy a lányt rabul ejtsék és ,,kivegyék a kezéből"a hatalmat,és együt ismét egy tervet eszeltek ki.Tudták,hogy Viola nem tudta hogyan össze fogni a királyságot,és közben pedig a havezér csabdáit kerülgetni egyszerre.Egy napon Viola ,,beleesett"a csabdába és a terv háromnegyed része sikerült is a hadvezérnek.Ekkor ,sötét,fekete felhők jelentek meg az égen a vár felett és folyamatosan villámokat szórtak.Ebben a pillanatban,mintha az égből ugrott volna le,de ott termett egy piros és fekete szörny.

A Démon

Egy démon.Egyenesen Violáék felé fordulva.Nagy morgással megkezdte felemelni hosszú szőrös lábát és elindult,abba az irányba amerre érkezett.Ám ebben a pillanatban, nagy suhogás közepedte egy fehér fény jelent meg,mely szana-szét szóródott.A fények pedig nem mások voltak mint angyalok.A nagy fényességtől, a démon hátrálni kezdett,majd lezét a szeme elé emelte.Egy angyal nagy sebességgel felemelte Violát a földről,és a magasbe repítette.Valamibe beleverhettem a fejem,mert most nem tudom hol vagyok-gondolta Viola miközben körül nézett a nagy fehér teremben.
-Üdvözöllek,szerény városunkban,Völgy zugolyban!-mondta egy ismererlen hang Viola feje fölül.
-Ma-maga..ki-kicsoda??-kérdezte nyöszörögve Viola,miközben megpróbált feltámaszkodni az ágyról,de szemét még mindig nem tudta kinyitni.
-Feküdj vissza drága Viola!Még nem pihented ki magad!-mondta ismét az ismeretlen hang.
-Maga,honnan tudja a nevm...-kérdezte volna Viola,de már nem tudta mert egy erős kéz tarkón verte és ismét elájult...


                            A történet hamarosan folytatódik...

3.rész Viola családi élete

Violának egy egészen elszegényedett családja volt.Édesapja elhagyta a családot mikor Viola még kicsi volt.Édesanyja nevelte fel őt és további három kistestvérét.Anyja zöldség árus volt a piacon.Nem sok pénzt keresett és így nehezen tudtak megélni.Ekkor jutott eszébe Violának hogy ő is elmegy dolgozni az iskola mellett,hogy a család jobban meg tudjon élni.Így került Gelfredhez felszolgáló lánynak.Mivel nemrég mondott fel,még meg-meg éltek a maradék pénzükből.
Bekövetkezett amit nem vártak.Háború.Sokáig menekültek,míg egy olyan helyre nem értek ahol nyugodtan le tudtak telepedni.Ekkor édesanyja észrevette hogy Viola nincsen köztük..
Viola körübelül,útjuk felénél szakadt el családjától.
Mivel háború volt,elfogták.Évekig egy palotában szolgált,először szolgáló lánynak,azután mivel a királynak nagyon megtetszett udvarhölgynek nevezte ki.
Teltek múltak az évek,a király egyre jobban öregedett,de egyre jobban megszerette Violát.Szegény, fiú utód nélkül maradt.Azonban egy másik király felfigyelt hogy ennek a kiránynak nincs fiú utódja csak egy nagyon kedvelt udvarhölgye.Ki eszelt egy tervet,még pedig egy olyan tervet mellyel el tudta foglalni azt az országot.A terv ez volt:
,,Egy napon,az egyik hadvezér álruhában elmegy abba az országba amelyet el akarnak foglalni.El csalogatja a lány(Violát)és így elfogják.Vissza viszik saját országukba és börtönbe vetik.Ezután zsarolás következik.(Mivel tudták jól, hogy a király úgy megszerette a lányt ,hogy bármit oda adna érte)A zsarolás a következő képpen hangzott:
Vissza adjuk szeretett szolga lányodat,de cserébe te meg az országodat adod!"
Ám arra nem gondoltak hogy Viola egy eszes lány volt.
Mivel a király lányaként szerette,szívesen megtanította sakkozni.Rengeteget játszottak,a lány egyre ügyesebb lett,és ennek köszönhetően,ravasz.
     
                  A történet hamarosan folytatódik..

2.rész

-Akkor rátérhetünk a tárgyra?-kérdezte James aki közben odébb ment Violától nehogy meghallja a nevét,meg persze azt amiről beszélni szeretne Gelfreddel.
-Igen,persze,de..
-Most kell az magának vagy sem?
-Hát persze,hogy kell!!
-Akkor fogja be a száját,és én beszélek!!
Na és akkor ebben a pillanatban James még odébb tolta Gelfredet.
Szegény Viola próbált nem feltünően hallgatózni,de azért egyszer-egyszer oda pillantott James hogy senkinek nem keltenek-e nagy feltünést.Persze  Viola nem is tudta hogy miről beszélnek..
-Rendben akkor megegyeztünk!!-mondta gúnyos mosollyal Gelfred.
-Meg.-mondta még mindig zord hangod James azzal ki is ment az étteremből.
-Magácskának meg mi baja?
-Ne-nekem?
-Nem a földön kívüli élőlényeknek!-rivalt rá Gelfred Violára.
-Magának meg mi baja,hogy üvöltözik szegény lánnyal?-kérdezte egy rendőr aki épp egy óriás piskótát rendelt.
-Magának meg mi köze van ahhoz hogy nekem mi a bajom az itt dolgozó szolga lánnyal??
-Tessék??Én magának csak egy szolga vagyok??Tudja mit?Felmondok!-kiabált Viola Gelfredre.
-Jaj Gizike!Ön nékem nem szolgám!Kérem szépen ne mondjon fel?Mit csinálok egy ilyen jó munkaerő nélkül?
-Kedves Gelfred!Először is a nevem nem Gizi hanem Viola!!Másodszor,teszek rá,a maga jónak állított munkaerejére!!Harmadszor ,ne hazudozzon!Hallottam amit hallottam!Na viszlát!!
Ahogy ezt Viola kimondta már kint is volt az ajtón és rohant haza.A buszon,kezét szeme elé tette hogy a mellette állók,illetve ülők ne vegyék észre hogy sír.

1.rész

-Violet!Azonnal gyere ide!-mondta morcosan Gelfred.
-De hát uram..itt állok maga mellett!-mondta Violet.
-Hát...hát te nekem itt ne feleselj! Inkább takarítsd le az asztalokat,ma fontos vendég jön hozzánk!
-Ó és ki az a fontos vendég?
-Semmi közöd hozzá!Menj takarítsd már le azokat az asztalokat.
Mire Violet végzett a takarítással addigra pont 8:00 ütött az óra.
-8 óra!!Nyitunk!!-mondta Gelfred aki nem més volt mint az étterem tulajdonos.

Violet

Gelfred föl-alá járkált ,és 5 percenként az órájára nézett.
Mikor egy-egy vendég érkezett mindig olyan mozdulattal üdvözölte őket mintha,valamelyikük lenne az a bizonyos fontos ember.Mert persze ő maga sem tudta, hogy hogyan nézhet ki az az ember akit vár.
Mikor 12:34-et mutatott a digitális óra (mert persze olyan óra is volt ott)belépett az étterembe egy nagyon magas , széles vállú,viszonylag fiatal ,napszemüveges ember.
Violet tátott szájjal nézte azt a magas embert aki úgy elhalatt mellette mintha láthatatlan lett volna.
Egyenesen Gelfred felé vette az irányt.
-Maga Selmec Gelfred?-kérdezte mélyen zúgó hangján a napszemüveges ember.
-I..Igen én vagyok.Maga pedig Etlott James ugye?-kérdezte félve majd felbátorodottan Gelfred.


                             Folytatás következik...