13.rész

                     #Viola nézete 2#

Ugyan azon a helyen voltam ahol elájultam.Sehol senki ,de minden maradt a helyén ,minden hol,s a láncok ismét levoltak véve rólam.Nem mondhattam sötétnek azt a helyet ahol voltam,inkább,mintha...szürkület lenne...a levegő száraz és hideg volt,vacogtam,ahogy a fogaim is.Egy kicsit abba hagytam a fogvacogtatást,mikor arra lettem figyelmes,hogy valaki vagy valami ugyan az a hangot adja ki ,mint én vagyis az a bizonyos ,valami épp úgy fázik mint ....én.              

Elkezdtem mászni négykézláb a hang irányába,és abban a szürke fényben egy összehúzódott testet láttam.Egy fiú volt.Arca a fal felé volt fordítva.Nem Armin,és nem Vince volt az biztos.Ruhája, poros volt minden hol.
Épp a kezem nyújtottam mikor a fiú megfogta a karom és a falhoz csapott,majd be fogta a szám,mivel elkezdtem sikítozni.
-Csönd legyen már!!Fogd be!!-mondta ,miközben a kezét a számra tapaszotta.
Elhallgattam.
Csak néztük egymást a szürke fényben.Szeme smaragd zölden világított.Szépen lassan elengedett,és felsegített a földről.Csak néztük egymást,senki nem szólt semmit.

Még néztük volna egymást sokáig,ha a Boszorkány és őrei nem rontanak be és nem viszik el a a fiút.
                   
                    Hamarosan
                     folytatódik
                          ....