10.rész

Mikor megértette mit mondott,azonnal összehúzta magát,de túl későn.Beverte a fejét a levegőben egy ház sarkában,és elájult.Mikor kinyitotta a szemét, és körbe nézett,nagy feketeséget látott maga körül.A szeme kezdte megszokni a sötétséget,és így ki tudta venni a tárgyak formájából,hogy körübelül hol lehet.Egy nagy teremben volt,ahol össze-vissza székek és asztalok hevertek.Egy kis fény a résnyi ablakon beszűrődött és megvilágított,egy farönkhöz kötözött ájult, emberi alakot.
-Vince!!-kiáltotta,oda akart rohanni hozzá,de ahogy felállt,láncok húzták vissza a földre.Ekkor egy félelmetes nevetés és egy  cipő kopogása hallatszott.
-Nocsak,nocsak,ki van itt!-mondta a hang,és Violához sétált.Egy magas,kicsit kövér nő állt előtte.Szája vérpirosan csillogott,az arra vetődő fényben.
-Miss Guffy vagyok!-üdvözölte
-Boszorkány..-mondta elcsukló hangon a fiú.
-mit mondál?Boszorkány?Hahaha!!-nevetett fel keserűen Miss Guffy,miközben oda sétált Vincéhez,és egy tőrt simított a nyakához.
-igen,igen...az emberek,angyalok,(ekkor Vincére nézett)úgy szoktak emlegetni,hogy a Boszorkány,Vérfagyasztó Boszorkány...és néha...A Démonok Királynőjének is emlegetnek.
Viola megmozdult.Rosszul tette,mert a Boszorkány hirtelen ott termett mellette,oda hajolt,és fogait belemeresztette a lány nyakába,és Viola, elájult.