17.rész

Testét, toll fedte,szeme vörösen izzott.
Nem tudom,ki volt megijedve jobban,Amber vagy én,mivel,a szörny hangosan szuszogott,és csak engem nézett.A Boszorkány csettintett egyet és az őrei beléptek a szobába,majd felém vették az irányt.

Székestül kivittek a szobából ,és abba szobába vittek vissza,ahonnan Vince kitaszított.

Le sem vették rólam a kötelet,csak beraktak a mostmár vak sötét  szobába.Mozgolódtam,mivel valahogy ki  akartam csomózni,a kezem.Felnéztem a sötétbe,mivel már izzadtam a csomózás nehézségeitől.Magam előtt kb. 1 méterre tőlem,kettő smarag zöld szemet láttam.A szemekben keserűséget,komolyságot, és szomorú semmiséget láttam.Oda lépett,hozzám és a kezét az arcomon végig simította,pont ott....ahol Vince megkapott.Felszisszentem.Aztán, mintha,kicsit elmosolyodott volna...

Megkerült engem és elkezdte kicsomózni a kötéllel összecsomózott kezemet.
Óvatosan csinálta végig a műveletet,hogy ne fájjon.

Ekkor cipő kopogásokat hallottunk a folyosó felől,mire ő az egyik sarok felé futni kezdett,és megfogta a kezemet és maga után húzott.

Csak foszlányokra emlékszem... 

A szoba hosszú volt,így még azt
is hallottam,ahogy benyit az egyik őr és utánunk kiabál.
Egyszer csak zuhanok kézen fogva Antonióval és alattunk csak a semmi van.Aztán mintha valamire ráestünk volna,és az tovább száguldott volna velünk.Itt elvesztettem az eszméletem.

Egy mostmár ,nagy,tágas, fehér napsütötte teremben találtam magam ahol egy gyönyörűszép ágyon feküdtem.Egy ismerős fiú közeledett felém.Haja barna volt szeme fekete.

Ez a fiú,Armin volt.Leült mellém én meg feltápaszkodtam és átöleltem.Ő is átölelt ,de gyengéden,mintha egy porcelán baba lettem volna.